Településtörténet

Karancsság területén már a honfoglalás előtt település volt. Erre engednek következtetni a különböző alkalmakkor a földből előkerült használati tárgyak, ruhadíszek, lószerszámtartozékok, IV.-V. századi sírmellékletek. A honfoglalást követő évtizedekben az avar védelmi központnak tekinthető Szécsénytől távolabb a magyarok is létrehoztak körzeti, katonai központot. Az első királyok alatt (Karancs-) Ság királyi birtokrész vagy nógrádi várföld lehetett.
A községről az első írásbeli említés az 1201-1235-ben kelt Váradi Regestrunumban található. Eszerint a Naugrád provinciában lévő (Karancs-) Ság és Halászi falvak összes lakosa perre ment 13 várjobbágy ellen, akik a két falu lakosainak ingóságát elpusztítva, 60 márkányi kárt okoztak. Ez a piacgazdálkodás előrehaladására utal.
A település akárcsak az egész környék a Zách nemzetség ősi birtoka volt. A XIV. század első harmadában Zách Felícián birtokolta, de miután ő a Károly Róbert és családja ellen elkövetett, 1330. április 17-ei visegrádi merényletéért életével fizetett, összes javát elkobozták, s így Karancsság is a koronára szállt. I. Károly király 1332-ben a községet is az Ákos nembeli Cselen fia Sándor fia János királynéi étekfogó-asztalnok mesternek, a Méhi család ősének adományozta. I. Nagy Lajos király 1348-ban a falut vásártartási joggal ruházta fel. Más források szerint a vásár,- illetve a piactartási - Endrefalvára érvényes - jogot Szécsényi Tamás királyi beleegyezéssel Cselenfi János (Karancs-) Ság nevű falujának adta. Ebben az időszakban a faluban alig lehetett több 20-30 háznál.
Egy 1374-ből fennmaradt forrás szerint a lakosság szőlőműveléssel foglalkozott, a megtermelt szőlőt az északabbra fekvő, szőlőművelésre alkalmatlan területeken adták el. 1398-ban Méhi Jakab fia János volt a helység földesura, 1471-ben Sághy László, 1548-ban Balassa Zsigmond, 1660-ban Balassa Imre divényi uradalmához tartozott. Akkoriban 38 jobbágy illetve zsellér volt a faluban. 1686-ban Lipót király a falut gróf Zichy Istvánnak adományozta. A török hódoltság idején a szécsényi szandzsák része volt. A megszállást követően 1715-ben tíz, öt évvel később pedig tizenkét adóköteles háztartást írtak össze.
Az 1843-as országgyűlés időszakában a Prónayak a megyei tisztségviselők közé tartoztak. A szabadságharc idején az 5. és 6. nemzetőr zászlóaljak 1848. szeptember 20.-án Karancsságon esküdtek fel a megye zászlajára. Az 1869-es választásokról feljegyezték , hogy az egész katolikus papság a Deák párt mellett vonult fel. Karancsságon például az iskolában osztották a sertéshúst, s midőn a szolgabíró szóvá tette azzal, hogy az iskola nem mészárszék, az intézmény felügyeletét ellátó esperes azt válaszolta, hogy a szolgabírónak ehhez semmi köze. Az 1891. február 25.-én tartott képviselőválasztás ellen tiltakozó karancssági lakosokat azzal az indokkal utasították el, hogy a csendőrök igénybevételét a község nyugtalan viselkedése okozza.
A XIX. században sokat szenvedett a község a Ménes-patak szinte évenkénti áradásaitól, a gyakran pusztító tüzektől és a járványoktól. 1873-ban kolerában meghalt 128 személy, minden nyolcadik lakos. 1874-ben a falu nagy része leégett.
Az I. világháborúba 114-en vonultak be a községből, s 17-en haltak meg. A Tanácsköztársaság időszakában a cseh intervenciós csapatok két alkalommal is eljutottak Karancsság határáig.
A második világégésnek a településen a szovjet csapatok 1944. december 30.-án vetettek véget. A két háború mártírjaira közös emlékmű emlékezteti az utókort.
Érdekes momentumokat jegyzett fel a megyetörténet Karancsságról 1953-ból és 55’ből. Az előbbi években Nógrád megyében a tsz-ek többségében nem volt feloszlási hangulat, de a bomlás jelei érzékelhetőek voltak. A községben viszont lázításért, szabotálásért a „legveszedelmesebb” hangadókat bíróság elé állították. 1955-ben a tagosításra hivatkozva 205 gazda nem volt hajlandó a községi tanáccsal a kenyérgabona vetéstervét megtárgyalni. 1956. október 27-én a Szécsényi Járási Tanács utasítására kibővített ülést tartott a községi végrehajtó bizottság, melynek napirendjén a rend fenntartása szerepelt. Október 28-án a Szécsényi Ifjúsági Forradalmi Bizottmány tagjai ismertették a szécsényiek 12 pontját. Október 29-én megválasztották a forradalmi tanácsot. A középületek, a tsz, az erdő  és a terményraktár védelmére október 30-án megalakult a nemzetőrség. Október 31-én a forradalmi tanács határozatot hozott a tsz tulajdonában lévő borsószögi földek kiosztásáról.
A község az 1940-es évek végéig tisztán palóc lakosságú volt, ma a lakosság 60 %-a cigány származású.

A település a rendszerváltás után Szalmatercs községgel közös körjegyzőséget alkotott. A falu 1995. évi közigazgatási besorolása: Nógrád megyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel rendelkező község.

Karancsság jelképei

Címer: Aranykeretű, két oldalt karcsúsított pajzs, mely alul hajlított csúcsban végződik, felső befelé homorított vonalán aranykorona, a piros mezőben ezüst színben a karancssági templom képe, melyet két aranyszínű búzakalász ölel át.
Zászló: A zászlólap arányában a zászlórúd felől nézve 1:2 arányú téglalap, középen vágással, egy felső piros, és egy alsó kék mezőre osztott tengely, melynek első harmadában foglal helyet az önkormányzat címere.